Hihetetlen élmény volt.
Mindig tudtam, hogy emberfeletti, amit az egyéni futók teljesítenek, de így testközelből látni, hihetetlen volt.
Szuper csapat tagja lehetettem, jó hangulatú másfél nap volt, kicsit lehetett volna hűvösebb :-)
Az első szakaszomat fél tizenegy körül kezdtem, nagyon kikészített a meleg. Mivel mostanában vagy reggel vagy este volt időm futni (vagy semmikor, ezt is megéreztem rendesen), felkészületlenül ért a forró, párás levegő.
Ehhez képest a második, délutáni futásom eszményi körülmények között zajlott. Ráadásul tudtam, hogy csak hat kilométer és vége, szóval hajtott a lendület :-)
És megvolt az érzés, amiért szeretek futni, mert ez tényleg egy támogató közösség. Itt nem számított, hogy milyen régóta, mekkora szakaszt, milyen tempóban futsz, biztatott mindenki, akit lehagytam, vagy aki engem hagyott le. Teljesen ismeretlen emberekkel beszélgettem pár szót, míg egymás mellett futottunk egy kicsit, adtunk egymásnak egy kis bátorítást, lendületet.
Nem futottam most sokat, összesen csak 16 km-t, de jelen edzettségi állapotomban elégedett vagyok magammal, megcsináltam. Ez az egész adott most akkor lendületet, hogy megkeressem az időt a több, tartalmasabb edzésre, jövőre szeretnék többet vállalni a csapatban.
Szombaton Kékes, gondolkodtam, hogy lemondom, de most úgy érzem ott leszek és lesz, ami lesz. Vagy a hegy győz le engem, vagy én magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése