Hétköznapok fogságában

Elsuhantak az ünnepek, már a lassabb napok emléke is alig él bennünk. Nem indult túl jól az év eleje, lesznek változások körülöttünk, de még nem publikusak.
Lilike nehezen vette az első hetet az iskolában, sok(k) neki a félévzárás, dolgozatok, nagy a megfelelni vágyás, ezzel együtt a félelem, a szorongás. Az övével együtt az enyém is nő, vajon jól csinálom-e, amit csinálok, igyekszem nem támasztani nagy elvárásokat, pont jó a 80% is matekból. Csak akkor tanulok vele külön, ha ő kéri. Vajon jó ez így? Talán magabiztosabb lenne, ha többet gyakorolnánk, de félek, csak megutálná az egészet, így is jó úton halad arrafelé. Ráadásul nehezített pályán mozog/mozgunk, hiszen hiába a külön osztály, nagyjából együtt haladnak, Dorka kisujjból kirázva, oda sem figyelve hozza a 95-100% körüli dolgozatokat, lazán veszi a dolgokat, nem görcsöl, élvezi az életet. Úgy tűnik, minden magabiztosság, lazaság neki jutott.
Lilit nagyon bántja, ha Dorkát megdicsérjük, este sírva elsuttogott vallomásokból tudom meg, mikor már csak ő van ébren, mert retteg, a másnapi dolgozattól, sokszor este tizenegy van már ilyenkor. Úgy gondolja, hogy ő nem elég jó, sosem fog tudni 100%-ot hozni és az Apa majd jobban fogja szeretni a Dorkát. Aztán nagy nehezen elalszik, másnap persze fáradt, nem úgy teljesít, ahogy tudna egyébként. Én meg fél éjszaka azon gondolkodom, hogy vajon mi pakoljuk-e rá kimondatlanul, tudat alatt ezeket a terheket? Nem gondolom, hogy elvárnánk a 100%-ot, persze örülünk neki, de Dorkával sem tehetem meg, hogy nem dicsérem meg érte, vagy csak titokban, mert neki igenis jár az elismerés.
Hogyan lehetne ezt okosan kezelni, hogy ne sérüljön senki, mert a szívem szakad meg Liliért...
Gondolkodtam, hogy kiveszem a suliból és átvisszük a Waldorfba, de sajnos itt úgy látom, hogy nagyrészt azok a gyerekek kerültek át oda, akiket minden más iskola kivettet magából, vannak, akiknek négy év alatt öt iskolában telt ki a becsületük. Anyuék oda járnak csütörtökönként pingpongozni a VOK-ba és szerinte is súlyosan magatartás problémás jó része a gyerekeknek. Lehet, hogy levenném a teljesítmény okozta nyomást a gyerekről, de elvesztené a barátait és bekerülne egy csapat kis "vadállat" közé. Jó lenne az neki?
Másik oldalról viszont ott van, hogy a múlt heti találkozójuk után Nórában felmerült, hogy jó lenne, ha Lilit megnézné a pszichiáter is és óvatosan megemlítette, hogy gyógyszeres szorongásoldás lehetőségét, majd az arcomra nézve, visszakozott is.
Így a héten amíg Lili Nóránál lesz, én a pszichiáterrel fogok beszélgetni, mert Lili egyelőre elzárkózik a találkozás elől, bár ezt szerintem Nóra ügyesen meg fogja oldani majd szépen lassan.

Azért történtek jó dolgok is, építettünk egy szánkópályát a kertben a csajoknak. Na jó, ez nagyképűen hangzik, annyi történt, hogy feljavítottuk kicsit a két kert közötti szintkülönbséget némi hólapátolással. A szánkónak elég rövid, viszont a havazás másnapján beszereztem három hócsúszkát a csajoknak, így popsin viszont szuperül ment a csúszás. A kert feléig simán elcsúszkáltak, nagyon élvezték azt a pár napot, amíg kitartott a hó.

Dorka ma matekversenyre megy ötödik órában. Lili majd nyelvtanból valamelyik nap, még nem tudja pontosan, persze nem akar, de Dóri néninek nem mert mondani, talán még lelkesedett is, mert nagyon akarja, hogy szeressék. Itthon is nagyon nehezen nyílik meg, főleg csak nekem, ha kettesben vagyunk, leginkább este, mikor már mindenki alszik és ő is fáradt, nehezebben kontrollálja magát, kibuknak az érzések. Néha nagyon nehéz megállni bőgés nélkül, amiket mond, de nagyon örülök, hogy kijön belőle, hogy legalább nekem el meri mondani, néha csak felkapnám és szaladnék vele messzire, hogy kikerüljön ezekből a dolgokból...

Hétfőn az anyuék elvitték a Margó nénihez, aki anyu volt kolléganője és tanító néni. Ezen is nagyon sokat gondolkodtam, hogy jó lesz-e ez neki, nem akartam, hogy azt érezze, hogy ő "buta" és azért akarjuk, hogy járjon, de tőlem nagyon nehezen fogadja el a segítséget. Nem jól mondom, Dóri néni nem így tanította, nem így kell, ettől aztán csak mindkettőnkben nő a feszültség, ezért gondoltam, nem árt ha kihelyezzük a dolgot. Nem akart menni, de végül jól érezte magát, játszottak is sokat, nem csak tanultak, de azért gyakoroltak is, Margó nagyon aranyos és hát mégiscsak szakember, biztosan jobban tud tanítani, mint én. Párszor megy majd Lilus hétfőnként és meglátjuk, mi lesz belőle.

Dorkával három napig tanultunk a környezet dolgozatra a halmazállapotok témakörben. A másodikos kísérteti tankönyv írója reménykedjen, hogy nem találkozik velem mostanában, mert hatalmas kedvet érzek egyenként kitépkedni a lapokat a tankönyvből és megetetni vele...