Mandulaműtét

Fél nyolcra kellett mennünk a kórházba, kicsit elkéstünk. A reggelünkről csak annyit, hogy be kellett ülnöm mellé hátra a kocsiba, mert hiába zártuk be az ajtót, mászott ki az ablakon. A szobából is szökni akart, még benyugtatózva is. Nagyon sajnáltam szegényt. A műtőben összesen fél órát töltött, de ott kint hosszabbnak tűnt. Miután visszahozták még jó negyven percet aludt, vidáman ébredt, nem fájlalta a torkát. Rajzolt, írt, olvastunk, a hangja is egészen jó volt

Két órával a műtét után elkezdhetett inni, ami ment is szépen, kettőkor már a szomszéd kislány ágyában társasoztak. Hat körül omlott össze, elkezdett hányni, láza is volt. Hétkor újra meg kellett szúrni, mert a korábbi branülje kicsúszott a műtét után, még alvás közben. Infúzióra kötötték, mert kezdett kiszáradni. Egy palack után szerencsére jobban lett, a kapott lázcsillapítótól a láza is lement, megint tudott inni. Evett is pár falatott. Háromnegyed tizenegykor elaludt és fél hatig aludt is szépen, ébredés nélkül. Volt nálunk jó sok mese, így viszonylag nyugodtan lehetett tartani.

Reggel nem engedett haza bennünket a Keresztesi doktor, de miután látta, hogy nagyon elszontyolodott a kisasszony, felajánlotta, hogy ha iszik rendesen és nem lesz láza, akkor kettőkor megnézi és hazaengedi, ha mindent rendben talál.
Evett pár falatot, itatni nehezebb volt, mert egyébként sem egy nagy ivó. végül kettőkor szabadlábra helyezték.
A kórházban mindenki nagyon kedves volt, aranyos szobatársaink is voltak, de azért jó volt hazajönni.
Fájdalmai nincsenek, de öt óránként kapnia kell a fájdalomcsillapítót, hogy tudjon inni folyamatosan.
Éjszaka mellette aludtam, mert féltem, hogy ha lázas lesz, vagy vérzik a seb, nem ébred fel rá. Szerencsére ő nyugodtan aludt, én ugráltam folyton. Fél hétkor ébredt, hogy fáj a torka, de fájdalomcsillapítás után szépen reggelizett.
Jövő hét szerdáig szobafogság, délután kontroll, aztán meglátjuk.

Köszönjük a sok érdeklődést, hívást, sms-t, látogatást, ajándékot. Nagyon aranyosak vagytok!