Csütörtökön a reggeli mászóedzés után a csajok elindultak Ákosékkal a Velencei-tóhoz. Mi még dolgoztunk, így a sátorral és egy teli csomagtartó cuccal fél hét körül értünk oda. Úgy utálom, hogy az embernek egy éjszakára is szinte annyi cuccal kell elindulnia ha gyerekei vannak, mint hétre. Vagy csak én vagyok béna?
A lányok nagyon boldogok, nagyon koszosak és nagyon vörösek voltak, mikor odaértünk, mert bekenni az elfelejtették egymást, pedig vagy háromszor a lelkükre kötöttem reggel. Persze rögtön mindent el akartak mesélni, meg akartak mutatni, Panka fürödni szeretett volna, így miután felállítottuk a sátrat rohantunk utánuk.
A csajok már nagyon fáradtak voltak, így viszonylag korán elvonultunk aludni. Kicsit szűken voltunk öten a négyfős sátorban, de azért mindenkinek jutott egy kis hely és némi forgolódás/helyezkedés után ki is dőltek sorban a csajok. Reggel korai volt az ébredés, meseolvasás és a reggeli tisztálkodás után is, már fél nyolckor a strandon randalíroztak a vízipisztolyos-hálóinges boszik.Etettek hattyút is a kora reggel még nyugodt, csendes parton. Építettünk homokvárat, labdáztunk, vízibicajoztunk, rántott halat ebédeltünk a parton, jó kis nap volt. Attila meg egy hős, hogy bevállalta velünk, mert sem a strand, sem a sátorozás nem az ő világa.
 |
| halászat |
 |
| sátorbontás előtt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése