Nem, még mindig nem szereti, reggelente úgy kell belökni az ajtón. Két-három kisgyerek húzza bentről, Attila tolja kintről, még egy ölelés, még egy puszi, úgy siessen anya, mint egy szárnyas egyszarvú.
Minden este megkérdezi, hogy másnap kell-e még menni, még hányat és még fél álomban is mutatja a kis kezén, hogy ugye már csak ennyit...
Minden alkalmat megragad, hogy közölje, hogy nem szereti, nem akar menni.
Ugyanakkor Ivett szerint napközben jól érzi magát, vannak már barátai és éppen tegnap mondta, hogy van egy kislány, akit nagyon határozottan irányít. Na ja, továbbadja, amit otthon kap a nagyoktól :-) Múlt héten pénteken én is meglestem az udvaron, ahol két-három kislánnyal fogócskázott, a gyerekek nagyon szeretik.
Mesélni soha nem mesél arról, hogy mi történik vele napközben, de mondókákat, verseket hallunk tőle rendszeresen, tehát részt vesz a csoport életében.
Ma reggel megállította egy anyuka Attilát, hogy árulja el, hogy hol lakunk, mert megkérdezte a kisfiát, hogy kit szeretne meglocsolni húsvétkor és ő Pannát mondta.
Szóval úgy néz ki, hogy idén nem menekülünk el, hanem várjuk a fess fiatalembereket :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése