Iskola

Iskolaválasztás előtt állunk. Nem most kezdtük a téma körüljárását, rágódunk már rajta jó két éve.

Meghallgattam a logopédus, a pszichológus és az óvónénik véleményét.

Ők egyetértenek abban, hogy Kossuth, és külön osztály. Ami még szóba került és elérhető 

közelségben van, az a Hétvezér.

Lili Hétvezéres szeretne lenni, mert a legjobb barátnője oda megy a tesója után. Én nem szeretném,ha Hétvezéres lenne, mert nagyon hajtós, versenyeztetős, kemény suli. Ahol rengeteg a szorgalmi már elsőtől kezdve, nyáron is. Úgy gondolom, hogy Lili lelki alkatához nem passzolna ez a szellemiség.

A Kossuthban Meixner módszer szerint tanítják az írás/olvasást, ami a beszédhibás gyerekeknek nagyon jó. A csoport nagy része ide jön, ami fontos szempont, ha külön  osztályba kerülnek a lányok, jut mindenkinek ismerős.

Attilával nagyon nem értünk egyet a témában, én hajlok a külön osztály felé (szigorúan észérvek alapján), hosszú távon jót tenne mindkettőjüknek, ha kicsit kilépnének egymás árnyékából. Annyira különbözőek, annyira más dolgok érdeklik őket és ahogy most látszik, teljesen más dolgokban lesznek ügyesek. A külön osztályban elkerülhetnénk, hogy a tanító nénik, osztálytársak, ők maguk állandóan összehasonlítanák őket/egymást. Attila szerint gonosz vagyok, ha szétszedem őket, mert Lilit nagyon meg fogja viselni. Ettől egyébként én is nagyon félek, tervezek beszélni az igazgatónővel, hogy van-e lehetőség váltásra, ha nagyon-nagyon nem megy a dolog.

Attila viszont simán elvinni Lilit (és Dorkát) a Hétvezérbe, mert miért ne próbálhatná meg. Szerintem egy alapból szorongós, teljesítménykényszeres, visszahúzódó gyereket csak visszavetne az az állandó versenyhelyzet, amit ott teremtenek. 

Persze hozzáteszem, mindkét iskoláról csak hallomásból vannak tapasztalataim.

A Kossuthban voltunk már és ma megyünk újra iskolaválasztó/ismerkedő programra, de a múltkori egy óra után nem igazán tudtam felmérni a tanítónéniket.

Most 90% a Kossuth és a külön osztály, de ez beiratkozásig még alakulhat...

Megmondom őszintén, hogy ami nekem fontos alsóban, hogy megtanuljanak írni és olvasni, értsék amit olvasnak. Szeressenek olvasni. Szeressék az iskolát, a tanító néniket, érezzék biztonságban magukat abban a közegben. Ne utáljanak meg tanulni, maradjanak érdeklődő, kíváncsi gyerekek. 

És ehhez szerintem semmi szükség arra, hogy minden napra legyen valami külön feladat, a négy órai hazaérkezés utánra és még hétvégére is. Legyen idejük játszani, pihenni. Amúgy is elég nagy a szakadék az óvoda és az iskola között, ne stresszeljék őket olyasmivel, hogy hányadikok az osztályrangsorban matekból vagy éppen magyarból.

Szóval nem egyszerű!

Remélem, hogy jól fogunk dönteni...

 

Mit kell tudnia egy hatévesnek?

A cím egy kissé félrevezető lehet, merthogy nem arról lesz szó a cikkben, milyen képességeket kell egy hatéves gyereknek birtokolnia. Szerintem ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma ütemben fejlődő gyerek sem. Tehát lehet, hogy valaki négy évesen már csudaszép, színes rajzokat készít, más viszont csak egy-egy vonalat huzigál. Ami nem jelenti azt, hogy ez utóbbi gyerek le lenne maradva a kortársaitól. Egyszerűen csak más tempóban halad, mint a többiek.

Borzasztó, hogy ebben a verseny-orientált világban, ahol ha nincs valakinek legalább két diplomája már úgy érzi, nem elég képzett a munkaerőpiacon, szóval ebben az őrült tempójú világban már az óvodás gyerekeket is versenyeztetjük, egymáshoz hasonlítgatjuk és ezer különórára hordjuk, nehogy lemaradjon a többiekhez képest. Miért olyan nehéz megérteni, hogy a gyerekkor nem versenyfutás?! Miért olyan nehéz eszerint élni?

Mégis, azt gondolom, vannak olyan dolgok, amit minden hatéves gyerek tud, vagy legalábbis tudnia kéne a világról:

• Tudnia kell, hogy szeretetben él, feltétel nélküli szeretetben, hogy a családja mindig, minden körülmények között szereti és elfogadja őt.

• Tudnia kell nevetni, bohóckodni, felhőtlenül játszani, korlátok nélkül használni a képzelőerejét. Tudnia kell, hogy nincs azzal semmi baj, ha kétfejű kutyát rajzol vagy ha pirosra festi a havat.

• Tudnia kell, hogy bízhat a megérzéseiben. Hogy soha nem kell olyasmit megtennie, ami ellen minden zsigere tiltakozik, teljesen mindegy, ki az, aki kéri tőle.

• Tudnia kell, hogy a világ tele van csodával és hogy ő maga a legcsodálatosabb benne. Tudnia kell, hogy akármilyen tulajdonságai is vannak, egyedi és megismételhetetlen élőlény a világon és az emberek úgy szeretik őt, ahogy van. 

• Tudnia kell, hogy ha ahhoz van kedve, hogy egész nap kint legyen és focizzon, homokozzon, virágot szedjen, azzal legalább olyan fontos dolgokat tesz, mintha bent ülne és készségfejlesztő feladatokkal foglalkozna. Ha pedig ahhoz van kedve, hogy órákon át magában játsszon a legóval vagy a babáival, azzal sincs semmi baj. Sőt.

És ami talán ennél is fontosabb, vannak dolgok, amit minden hatéves gyerek szülőjének tudnia kéne:

• Minden gyerek a saját ütemében fejlődik. Az pedig, hogy milyen gyorsan tanul meg valaki biciklizni/betűt felismerni/számolni, stb. nem határozza meg, hogy majd milyen ügyesen tud biciklizni/olvasni/számolni. Nem ettől függ a minőség.

• Azt szeretnéd, hogy a gyereked majd jól teljesítsen az iskolában? Minden csilivili készségfejlesztő játékot, app-ot és számítógépes programot megelőzve  toronymagasan áll a sorban a meseolvasás. Amikor anya vagy apa ölébe ül a gyerek és varázslatos történeteket olvasnak neki könyvből vagy mesélnek fejből.

• Nem biztos, hogy a legokosabb gyerek az osztályban a legboldogabb is. Annyira nagy a nyomás rajtunk, annyira jót akarunk a gyerekünknek, hogy néha észrevétlenül is átesünk a ló túlsó felére és olyan betáblázott, feszített tempójú életet alakítunk ki a gyerekünknek, amilyenben mi magunk is élünk. (Kérdezd meg magadtól őszintén: boldog így a gyerekem? Vagy csak a saját életemben be nem teljesülő dolgokat próbálom rajta behozni?) Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki: a felhőtlen, boldog gyerekkor.

• A legtöbb gyerekszoba zsúfoltságig van játékokkal – olyan játékokkal, aminek a háromnegyedét ki lehetne dobni, akkor is boldog gyerekkora lenne a gyereknek. Persze fontos, hogy legyenek játékaik, de azok minősége és milyensége nagyon fontos. Legyenek építőkockák, legók, babák, bábok, ceruzák, zsírkréta, gyurma, festék, sok-sok papír, olló, ragasztó, régi ruhák, kalapok, kiegészítők szerepjátékokhoz, és könyvek-könyvek-könyvek. Szabadon férhessen hozzá a gyerek ezekhez a játékokhoz, hogy mindig ahhoz tudjon nyúlni, amihez kedve tartja. Továbbá fontos, hogy az egész lakásban szabadon fedezhesse fel a világot: főzhessen anyával (még ha az nagy rumlihoz is vezet),barkácsolhasson apával, és hogy a kertben is legyen olyan rész, ahol szabad túrnia a földet, dagonyáznia és maszatolnia.

• A gyerekeknek leginkább ránk van szükségük. Ránk, a szüleikre. Az osztatlan figyelmünkre, arra, hogy együtt mélyedjünk bele a játékba. Hogy tudjunk együtt kacagni, bohóckodni, hogy érezzék, valóban kíváncsiak vagyunk rá, mi történik velük, mi foglalkoztatja őket. Csalóka tud lenni, hogy a tabletek, okostelefonok játékaiba mennyire bele tudnak mélyedni, hogy sokszor kérdezik “Játszhatok a telefonodoooon?” Mégis, amire valóban szükségük van, ami a közös élményeket nyújtja, az a közösen töltött minőségi idő.

Most, hogy végigolvastam a listát rájöttem, hogy ez nem is feltétlen a hatévesekre igaz, hanem minden gyerekre. Persze a közelgő iskolai beiratkozások miatt most előtérbe kerül, hogy mi mindent kell tudnia egy iskolaérett gyereknek, én mégis azt gondolom, ne az iskolai mérce szerint mérjük a gyerekeket, hanem próbáljunk meg nagyobb képben gondolkozni: boldogmost a gyerekem? Boldog így?

Tudjátok, szerintem az egyik legnagyobb ajándék ebben az egész szülőségben az, hogy ha rájövünk, valamit nem csináltunk jól, mindig ott a holnap, amikor korrigálhatunk.

írta: Hanula Erika

Forrás:http://www.csupaszivmagazin.hu/mit-kell-tudnia-egy-hatevesnek/