Szezonzáró

 gála. Persze a szezont még nem zártuk le igazából, edzések még lesznek. Ha minden igaz, áprilisban még lesz jég, utána kezdődik a görkorcsolya, amit az enyémek kifejezetten utálnak.

Csajok tegnap a szívüket is kitették a jégre, az egész csapat, a legkisebbektől a legnagyobbakig. Pankáék a novice-al szerintem a szezon legjobb kűrjét futották. Nagyon egyben volt. Elbúcsúztunk a Barbie kűrtől, mi személy szerint nem sírunk utána, legalábbis szülői részről. Klassz volt a viking kűr is, meg a közös zárószám. Dorkának eljött két osztálytársa is, tetszett nekik és szívesen jönnek máskor is. Ott volt a Zelei család és a Márti néni is. Természetesen a két mama sem maradhatott ki.

Tegnap későn értünk haza, de ma lesz egy kis vacsi a csajoknak, amiért ilyen szépen dolgoztak a szezonban, kitartóak voltak és lelkesek. Lili beletanult a csapatkapitány szerepbe, jó volt látni, ahogy tegnap terelgette a többieket. Semmi komoly, csak egy kis pizza, meg kínai, Dodónak veszek sushi-t, Attila meg hoz sütit a Zrínyiből.

Fura egy szezon volt ez egyébként, nagyon későn kezdtünk versenyezni és ez volt az első olyan szezon, hogy nem jutott érem a lányoknak. Szülőként is nehéz volt megélni, hogy ennyi meló benne van és nem jutnak egyről a kettőre. A versenyen is azt láttuk, hogy mindenki fejlődött a pontozás alapján, csak mi toporgunk egy helyben. Nyílván a pontozás szubjektív módszer a teljesítmény megítélésére egy bizonyos fokig, de nem lehet mindig ezzel takarózni. Úgy kell kiállni, hogy ne lehessen másként pontozni, csak jól. Az utolsó verseny után el is gondolkodtam, hogy érdemes-e csinálni, beleölni ennyi időt és energiát - az ikreknek érettségi év jön - de végül elengedtem. Lényeg, hogy mozogjanak, és ők jól érezzék magukat és amíg ez így van, nekünk kutya kötelességünk támogatni őket. Náluk pedig nincs kérdés, nagyon jó kis csapat van most, jó a hangulat, szívesen mennek, eszükbe sem jut abbahagyni.

Jövő héten Petiékkel ülünk össze, mert tegnap nem nagyon volt idő beszélgetni.

Dorka ma a suliból kórházba ment a biosz faktosokkal nyílt napra. Jó hosszú lesz a péntekje, mert hatig tart.

Vasárnap színházba megyünk, a Mágus musical-t nézzük meg a NOE-nak köszönhetően. Reméljük, jó lesz.

Holnap szerintem kb. egész nap vasalok, de így jár, aki kiruccangat egy egész hétvégére olaszba és kimarad a házimunka :-)

Milánó

 kettesben, egy-egy laptoptáskával. Először csinlátunk ilyet életünkben, hogy nem volt bőröndünk, alig volt nálunk cucc. Szülinapomra kaptam az utat Attilától, mert már régi vágyam volt látni a Duomo-t. Múlt héten már kezdtem aggódni, az időjárást nézegetve, tekintve, hogy egész hétvégére esőt jósoltak. Minden ruhánkat külön bezacskóztam (éljen az Ikea) , a váltócipő hiányától tartottam a legjobban. 

Pénteken még vasaltam és főztem délelőtt, hogy tudjuk ebédelni indulás előtt és a lányoknak is legyen vacsorájuk. Lilinek pont péntek este volt a sulis bál, emiatt kicsit aggódtam, de volt fuvarja hazafelé és szombati reggeli edzésre is elszállították őket kedves szülőtársak.

Pénteken kis késéssel fél hat után landoltunk Malpensa-n, itthon előre lefoglaltam a buszt a központba, illetve foglaltunk MilanPass-t is, ezt ki is használtuk elég jól. Mivel a szállásunk nem a központban volt, egy kicsit több mint öt kilométeres séta várt ránk, de jól esett a sok ülés után.

Reggel az ígért esőre ébredtünk, így először egy esernyőt vettünk és besétálunk a központba, hogy átvegyük a Milánó kártyánkat. Először a Dómot néztük meg, a tetőre fél kettőre kaptunk időpontot. Maga Dóm csodálatos, hihetetlen méretekkel és nekem ngyon tetszett, hogy nincs túldíszítve. Egészen egyszerű, már amennyire egy ilyen monumentális épület egyszerű lehet. Mégis lélegzetelállító ott állni a közepén. 

Megnéztük a múzeumot is. Nekem, akinek a rajztanulása megakadt a pálcika embernél, hihetlen, hogy vannak emberek, akik ilyen részletességgel képesek varázsolni márványból/kőből.

Az eső nem volt annyira vészes, hol esett, hol elállt, de nem szakadt, hideg nem volt, tökéletesen be lehetett járni a várost.

Innen a Leonardo Múzeumba mentünk, nekem nagyon tetszett. 

A tudomány után a művészetek következtek, a Scala-ba mentünk, ez is csodálatos épület, nagyon szép a fotókiállítás és a múzeum is. Nem vagyok opera rajongó, de szívesen megnéznék itt egy balett előadást.

Egy korai ebédet v. késői reggelit ettünk, avokádós szendót és toastot, nutellinoval. 

Körülnéztünk a Dóm tetejéről, mire felértünk pont elállt az eső is.

Készülnek a téli olipiára, megy a visszaszámlálás:

Elmentünk még megnézni az AC Milan múzeumot is, legyen egy kis sport is a sok kultúra után. 

Nagyon jópofán megcsinálták, ötletes. Kifelé a shopon keresztül vezet az út, hát vannak árak, elég nagy fan-nak kell lenni a vásárláshoz :-). Attila mondta, hogy egy ajándéktasakot talán tudnánk venni. Ez amúgy nem teljesen igaz, mert volt pl. focilabda, elég jó áron, de azt meg nem tudtuk volna hazahozni, mert nem fért volna a csomagba.

Ezután visszatértünk a szállásra szusszani egyet, aztán sötétedés után mentünk vacsorázni és csavarogni még egyet a belvárosba. Egy icipici pizzázóba mentünk, kevés asztal, szinte egymás szájában ültünk, mondtam is Attilának, hogy máshol zavarna, de annyira hangulatos volt, hogy itt egyáltalán nem. Rá lehetett látni a pizzakemencére és nagyon kedvesek voltak velünk. Ráadásul eszméletlenül finom volt a pizza is. 

Rengeteg féle náció él együtt Milánóban is, és a turisták is a világ minden szegletéből jöttek, ráadásul vasárnap félmaraton volt a belvárosban, így eléggé nagyüzem volt a városban.

Ha már a divat fővárosa, fotóztam pár kirakatot a csajoknak, a tavasz/nyár színe a kék lesz :-)

Az órám szerint 31.874-en léptem, este nem kellett bennünket altatni.

Vasárnap reggel hamar összekaptuk magunkat, megreggeliztünk egy kávézóban, vásároltunk pár apróságot a csajoknak, csak módjával, mert kicsi volt a hely :-).

Nagyon tetszik a városban, hogy minden lehetőséget kihasználnak, hogy legyen egy talpalatnyi zöld terület, egy kis természet.

citrom nő a cseppnyi erkélyen

Megnéztük még a tudományos és technológia múzeumot, hatalmas és nagyon sokan voltak, az egyre erősödő eső miatt. Nem is néztük végig, mert nagyon meleg is volt, vágytunk a friss levegőre.

Visszatértünk még a belvárosba egy fagyira, aztán elsétáltunk a transzfer busz megállójához. A rengeteg futó mind megindult hazafelé és féltünk, hogy esetleg nem férünk fel az első járatra, de nem volt ilyen gond.

Kis késéssel és magyar pilótával hat előtt nem sokkal landoltunk Budapesten. 

Semmi gond nem volt a kis csomaggal, teljesen élhető volt, jó, hogy nem kellett a bőröndöt húzkodni egész vasárnap, a váltócipőn kivül a könyv hiányzott egyedül. Bár töltöttem le a telefonra és ReadEra-n olvastam, azért az mégsem ugyanaz.

Vasárnapra is összejött 21.842 lépés, pedig azért használtuk a tömegközlekedési kártyánkat is, ami a MilanPass-hoz járt. Egyedül a Hop On - Hop Off buszt nem használtuk ki, de tényleg nem volt rá idő, meg igazából nagyon közel is van egymáshoz a legtöbb látványosság.