ez a mindennapos posztolás. Pedig történik mindenféle.
Ma kézhez kaptam a bizonyítványom :-)
Vasárnap este kisétáltunk az Alba Arénához, hogy lefotózzam a lila megvilágítást a Koraszülöttek Világnapja alkalmából. 7 km lett összesen, a végére azért kicsit éreztem a hasamat, de jól esett. Sajnos akkora köd volt, hogy egészen a parkolóig el kellett menni, hogy látszódjon az épület, ami azt is jelentette, hogy az útról pl. nem látta senki, hogy lila.
Már nincsenek olyan erős érzelmeim a koraszüléssel kapcsolatban, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, de még mindig összeszorul a gyomrom bizonyos emlékektől. Annak ellenére is, hogy mi végül szerencsésen jöttünk ki belőle és a lányok lassan nagykorúak. Ráadásul azért az első két-három évben mindig a megfelelő szakemberek karolták fel őket és egy szavunk nem lehet az orvosi részére. Persze jó lett volna, ha már akkor is bababarát a kórház, ha van lehetőségünk kenguruzni, többet együtt lenni, de hát akkor ez itt vidéken még álom sem volt.
Csajok a héten extra edzéseket tolnak, mert ha minden jól alakul, pénteken a szakosztály nyitja meg a Koriligetet. Holnap így reggel és délután is lesz edzésük és pénteken délelőtt lógnak a suliból, hogy a helyszínen is tudjanak próbálni..
Megnéztük a Netflixen a Harcos a ketrecben című filmet, nekem nagyon tetszett, bár az első rész kicsit nehezen indult be. Az utolsót meg fél szemmel néztem, mert nem bírtam, ahogy ütik a kiscsávót. Ami nagyon érdekes szál a történetben, hogy mennyire vak tud lenni az ember arra, ha rossz emberekkel van körülvéve, akik nem akarnak neki jót, sőt néha kifejezetten rosszat. Nekem ez volt leginkább gyomorszorító. Nagyon várom a második évadot, kíváncsi vagyok, hogy ki tud-e mászni abból a gödörből, amibe önhibáján kívül kerülni fog.