év, hogy élményt/utazást adtunk a csajoknak és magunknak karácsonyra.
Idén Szlovéniára esett a választásunk, bevallom teljesen beleszerettünk az országba, ha tehetjük, biztosan járunk még arra. Ankaranban volt a szállásunk
, egy klassz kis mondern szállodában, reggelivel. Egymással szembeni szobákat kaptunk, minden tiszta és kellemes. A szálloda állatbarát, volt több kutyus és egy hatalmas cica is. A reggeli nagyon gusztusosan tálalt és finom.
A szállodában simán el lehetne tölteni egy hetes nyári szabadságot is, de nekünk a tengerpart nem jött be. Nagy ipari kikötő van nem messze és a víz elég koszosnak tűnt és a part sem olyan szép a közelben, de biztosan lehet találni szebb részeket is a környéken.
Vicces, hogy az első amit megtaláltunk Anakaranba beérve, az egy koripálya volt, de estére mire a napi tervezett programokkal végeztünk, már nem volt elég jó a jégminőség és nem lehetett rámenni, így ez kimaradt.
Első este a szállodában vacsoráztunk, nincs nagy választék az étlapon és a lányok legnagyobb bánatára nem tudták elkészíteni a rendelt hamburgert, végül azért mindenki talált a fogára valót, kaptunk kostoló előételt isteni kenyérrel és minden nagyon finom volt.
Az első teljes napra az UNESCO világörökségét képező Škocjan barlang volt betervezve, a legnagyobb földalatti kanyonjával. Csodaszép, nekem jobban tetszett, mint Postojna és a környezete is gyönyörű, van egy kilátópont nem messze a kijárattól, ahová érdemes elsétálni, mert ilyen kilátás tárul az ember elé.
Visszafelé a szállásra még megálltunk Lipicán, simogattunk pacikat és megnéztük a birtokot a csodaszép régi istállóval.
Második napunkat Triesztben töltöttük a terveknek megfelelően, megnéztük a mólót, a hangulatos főteret a Piazza Unita d'Italia-t, kedvezményesen kaptunk kürtőskalácsot a magyar árustól :-), fellépcsőztünk a San Giusto erődbe, csodaszép fentről a kilátás. ebédeltünk/uzsonnáztunk a
Caprese Trattoria-ban, mi voltunk az utolsók, akiket beengedtek a szieszta előtt, teljesen elfelejtettük, hogy az olaszok más ritmusban élik az életüket, mint mi, de nem voltunk ezzel egyedül, mert többen is próbálkoztak a bejutással, miközben ettünk, de mondták nekik, hogy jöjjenek vissza hét után :-). Én imádom ezt az igazi olasz pizzát, aminek olyan vékony a közepe, hogy szinte nincs is, de a család szerint az enyém finomabb. Szerettünk volna még pár dolgot megnézni, de sötét volt már, így visszaindultunk a szállásra.
Az utolsó éjszaka után fájó szívvel pakoltunk összes és hagytuk el a helyet, tényleg jól éreztük magunkat. Hazafelé mindenképpen szerettünk volna egy kis havat látni, hoztunk meleg cuccot és csúszó alkalmatosságot, de a 12 fok eléggé megnehezítette a dolgunkat. Ez elsőnek kinézett két sípálya is csökkentett módban üzemelt, a szánkópálya nem működött, ső a sípályák jelentős része sem. Végül a
Roglára esett a választásunk és jól tettük. Fent a hegyen három fok volt és bár elég vacak volt a hóminőség, térítésmentesen tudtak csúszkálni, havazni egy kicsit a lányok.
Tartalmas, aktívan pihenős pár nap volt, remélem lesz még lehetőségünk hasonlóra!