Kicsit féltünk, hogy rossz idő lesz, de a végén még melegünk is volt.
Kilenckor indultunk Várgesztesre és milyen jól tettük, mert alig láttunk pár embert az egész túra során. Mikor visszaértünk a kocsihoz, akkor kezdtek jönni a tömegek és hazafelé Gánton láttuk, hogy kb. egy zsebkendőnyi szabad terület sincsen.
Várgesztesen a várhoz másztunk fel először, majd innen leereszkedve átsétáltunk Vérteskozmára. Az onnan visszafelé tartó szakasz egy részét jól ismerem, futottam ott versenyen többször is, szerintem az egyik legcsodálatosabb túraútvonal az országban.
Az erdő még mindig inkább őszi, de már éled a természet, a virágok kezdenek előbújni,, a talaj zöldül, a lombok még lusták :-)
Kicsit több, mint 12 km lett, most pont elég volt ennyi.