Ha valaki

 azt mondja nekem két héttel ezelőtt, hogy eljutunk ide, ahol ma vagyunk, biztos sírva röhögöm ki. Nagyon zaklatott volt az év vége, munka, karanténok (szerencsére csak osztálytársak miatt), felvételi felkészülés. Lilivel múlt héten traumatológián voltam egy csúnya, edzésen történt esés miatt. Egyébként nagyon flottul ment minden, szuper kedvesek voltak, egy óra alatt végeztünk csípő és medence röntgennel együtt és szerencsére törés sem volt. A musical csoporttal ezerrel készülnek a karácsonyi gálára és a sulis jegyek miatt is nagy a nyomás, a nagyok hétfőn még biológia tz-t írtak. Lili elvesztette az osztályfőnökét így utolsó évben, mert ő nem szerette volna beoltatni magát. Januártól nem taníthat a suliban. Így az adventi lecsendesülés nem volt egyszerű és nem is sikerült.

Viszont mára megvan majdnem minden ajándék, már csak egy csomag kering a postán. Feladtuk a karácsonyi képeslapokat hétfőn, van, aki már tegnap meg is kapta. Szinte minden a hűtőben pihen a karácsonyi ebédhez/vacsorához. Ma még lesz egy utunk reggel a piacra, mert kacsamájat égen földön nem kaptunk, és ott ígértek mára.

Az idei karácsonyi fotózás is kapkodósra sikerült, elfelejtettem bejelentkezni, csajok reklamáltak, aztán a megbeszélt időpontra Csaba lett covidos, így  csak 18-án jutottunk el, de jók lettek a képek és Csaba extra gyorsan fel is dolgozta. 

Lányoknak még a 23-a húzós lesz, mert már kilenctől próbálnak a Köfémben, és öttől előadás, hosszú nap lesz.

Hétfőn és kedden takarítottunk, ma a lányokkal nekiállunk a sütiknek. Délután Panka szülinapra hivatalos és még egy magánénekes órájuk is lesz.

Mimmót kellett volna még bejelentenem oltásra, de az szerintem már januárra marad.

Karantén

 A cím megírásáig juttottam el szerdán, így mire ma (pénteken) folytatom az írást, már nem is igaz mindenkire.

Lilit kedden reggel küldték haza a suliból, mert az osztályban covid pozitív tanuló volt. Erről a szülői krétában értesítettek minket (ami nekem nincs, mert a gyerekekét használom), az oltottak maradhattak az épület falain belül.

Napközben Panka telefonált, hogy nekik is várhatóan karantén lesz, de döntsük el, hogy hazajöjjön-e. Engem épp nem ért el, Attila mondta neki, hogy a maradék két órára már maradjon bent.

Neki ma reggel érkezett meg a határozat, hogy vasárnap éjfélig nem mehet sehova. Lili miatt szintén ma kaptam egy levelet a suliból, hogy a járványügyi vizsgálat lezajlott, karantént nem rendeltek el, viszont iskolába csak hétfőn mehet, mert oltatlan. Nem tartom magam hülyének, de ezt nem értem. Ha nincs kockázat, akkor milyen alapon tiltják ki a tanköteles gyereket az iskolából, viszont ha lehet bármi probléma, akkor miért nincsenek karanténban? Nyilván nem szeretnénk senkit megfertőzni, szeretnénk betartani a szabályokat (ehhez nagy segítség lenne, ha lennének egységes, világos, szabályok), de ettől az egész járványkezeléstől agybajt kapok már. Valahol megértem azokat, akik nem veszik komolyan a helyzetet, mert ilyen helyzetkezelés, kommunikáció mellett tényleg nehéz is.

Eközben a héten már megérkezett a suliból jelentkezési lap a központi írásbeli vizsgára. Kedden voltam a Vasváriban Panni miatt, a hatosztályos tájékoztatón. Felirattam felkészítőre, meghallgattam az előadást. Nagyon szimpatikus volt az egész, örülnék, ha oda járhatna Panka (és Dorka, meg Lili ). Közben a gyerekek és Attila itthon hallgatták online a Tópartis tájákoztatót ugyanebben a témában. Panka szerint nagyon fényezték magukat :-).

Szerdán szimultán ment online a Kossuthos felvételis szülői és a Tópartis tájékoztató a nagyoknak, élőben; még a Vasváriban is ott kellett volna lenni, de ez egyrész nem ment, másrészt gondoltam sok újdonság nem hangzik el a suliról az előző napihoz képest, a dátumok meg már megvannak. Ma regisztráltam a lányokat az I. Istvános felvételi előkészítőre és online nyílt napra is, legyen a gimi mellett tartalék terv is.

46

 nap karácsonyig.

Jujj.

Egyrészt sehogy sem állok, másrész a lányok már csak úgy emlegetik, hogy nemsokára karácsony és utána hipp-hopp felvételi. Kicsit mumus lett így a kari is.

A hétvégén nem annyira ment a tanulás a csajoknak, inkább lustálkodtak, kirándultunk egyet Pákozdon szombaton, mert olyan szép napos idő volt, hogy vétek lett volna kihagyni. Lili ki tudta, hevert az ágyban egész délután. Igazi kamasz.

Tényleg igaz a mondás, hogy kedvenc színem az ősz :-)

Vasárnap délután az énekstúdióé, ott nem igen van idő másra. Gőzerővel készülnek a téli musicalekre remélem láthatjuk is élőben.

Ma mindhárman lelkesen jöttek haza, mert a tavalyi éves tanulmányi versenyeredményekért ajándék kirándulást kaptak. Ráadásul nem csak az iskola által szervezett versenyeket díjazták ebben a formában, mert a lányok Hebe és más onilne versenyeken értek el országos 3-4. eredményt.

Lusta napok

 Annyira sikerült belekeverednünk a betegeskedésbe, hogy lassan három és fél hete tart. Az első itthon töltöt hét után igazából Dorka gyógyult meg egyedül. Panka már kedden úgy jött haza, hogy nem evett-ivott egész nap, annyira fájt a torka. Felhívtam a rendelőt - csodák csodájára elsőre felvették és elég határozott voltam ahhoz, hogy fél hatra kaptunk időpontot. Tüszős mandulagyulladása lett a kisasszonynak, kapott ospent és maradt itthon. Csütörtökön eséte Lili is belázasodott, neki látatlanban felírták az antibiotikumot szintén. Így utólag már tudom, hülye voltam, hogy hagytam, meg kellett volna nézetni, mert a szünet eleje sem telt neki fényesen, nem igazán lett jobban, így kedden délután ragaszkodtam hozzá, hogy adjanak időpontot vizsgálatra. Jól is tettem, mert kb. éjjel egyig fent voltunk, nem tudott aludni, annyira fájt a füle. Másnap a munkahelybarát 12:15-ös időponton kiderült, hogy fülgyulladása lett, nyert még egy kis fülcseppet is. 

Hétfőn Pankát és Dorkát elvittük Zalakarosra, ahol ismét előadták a Dzsungel könyvét, megint sokan voltak, sikerük volt. 

Csütörtöktől szabadságon voltam, okmányirodában voltunk személyit intézni, turiban jártunk az esti koris halloween bulira a két egészségesnek. 

Dorka délelőtt tizenegykor kitatálta, hogy ő Demona szeretne lenni az este fél hatkor kezdődő bulin. Találtunk egy szűk, fekete Bershka ruhát neki, Mama kicsit beszűkítette a hátát, két óra alatt megtekerte Attila a szarvakat, felapplikáltam a fejére, kisminkeltem és meg is nyerte a jelzemversenyt. 

Pénteken reggel elrohantunk a kocsival az éves szervízre, eldobtuk a csajokat az énekórára, bevásároltunk, elszaladtunk az elkészült kocsiért. Miután végeztek a lányok, megebédeltünk a városban és elgurultunk a Vértesbe kirándulni egyet. Tagja vagyok a Csodahelyek Magyarországon csoportnak a facebookon, ott szoktam lesni jobbnál jobb túrákat. Most a fő cél a közelség és a rövidség volt, így a Mór és Pusztavám között elterülő Kék tavat kerestük fel. 4,6 km az egész túra, de pont elég volt a hosszú kihagyás és betegségek után. Az erdő gyönyörű és a kezdeti morgás után mindenki jól érezte magát, sokat nevettünk, jó volt együtt lenni.

Délután házimoziztunk levezetésként, aztán a lányok nekiálltak tököt faragni. Attila kettőnek vágta le a tetejét, de minden mást önállóan végeztek a lányok és nagyon helyes tökök készültek.

Szombaton valami technikai probléma miatt törtölték a jégidőnket, így elvittem a bandát az unokatesókkal együtt a Sóstóra kicsit sétálni, játszóterezni, levegőzni. Most adták át a kibővített játszóteret a stadion mellett, egészen nagy lett, vannak szabadtéri sporteszközök is, így mindenki megtalálja a neki való elfoglaltságot.

Van egy kis lelkiismeret furdalásom a lemondott angol óra, a kihagyott magyar és matek előkészítő miatt, de úgy érzem, hogy nagy szüksége volt erre most a lányoknak, hogy kicsit együtt legyünk, töltődjünk. Karácsonyig majd beleállunk a felkészülésbe ismét. A hét csak három napos lesz, kedden kezdődik és csütörtökön vége az érdemi munkának, mert pénteken pályaorientációs napot tartanak, nem lesz tanítás.