Horvátország 2020

Sokat gondolkodtunk rajta, hogy merjünk-e belevágni idén a külföldi nyaralásba. Kértem egy csomó árajánlatot belföldről, ami egyre inkább megerősített bennünket abban, hogy átlépjük az országhatárt. Attila találta meg az idei szállásunkat Omisban, ami remek kiindulópontnak bizonyult a kirándulásainkhoz. Aki régebb óta olvas bennünket, az tudja, hogy nem egy egész hétig homokban fetrengős brigád vagyunk, az aktív nyaralást részesítjük előnyben. Ha valahová eljutunk, igyekszünk felfedezni a környéket.

A csajok remek partnerek ebben, vannak pancsolós és vannak kirándulós napok, de akkor is úgy, hogy visszük az úszó cuccot és a városnézés után keresünk a környéken egy strandot.

A szállásunk szuper volt, hatalmas amerikai konyhás nappali és három szoba, két fürdővel. Remekül felszerelt konyha és két kis terasz.

Miénk lett a nászutas lakosztály :-)

Szombaton nyolckor indultunk el, a határ kb. négy perc volt és egy pisi szünettel fél négyre ott voltunk a szálláson. Előre kitöltöttük az adatlapot az Enter Croatia oldalon, és regisztráltunk konzuli védelemre is.

Első nap csak felderítettük a környéket és a medencében pancsoltak a csajok.

Este megünnepeltük Lili névnapját is.

Másnap reggel Pankával csatangoltunk egyet a parton reggeli beszerzés közben, délelőtt a közeli strandon fürödtünk, de elég hideg volt a víz, lányok fáztak. Délután hajókázni mentünk, naplemente nézős, vacsorás hajóval. Brac szigetre tartottunk, ahol megnéztük Pucisca városkát, Panka fürdött is, kaptak a helyi kőből készült karkötőket a lányok.

Pučišća

Pučišća méretét tekintve Brač sziget második legnagyobb települése. Épületei, melyek a szárazföldbe bevágó tengeri csatorna feletti lejtőn sorakoznak, rendkívül érdekes panorámát nyújtanak. Mivel Pučišća mélyen benyúló öböl köré épült ki, az öböl mindkét oldalán végtelen sétány húzódik, melynek mentén számtalan oázis sorakozik a fürdőzők számára.

Pučišća – erődök kikötője

Pučišća viharos múltjára utal, hogy az Erődök kikötőjének is nevezik. A XV. században a tengerparti övezet nem tartozott a legbiztonságosabbak közé, így a lakóházakat is úgy építették, mint a várakat - tornyokban. Pučišća egykor 13 ilyen toronnyal rendelkezett, és melyek közül kiváló állapotban fennmaradt építészeti látványosság a Ciprijan Žuvetić, az Akvila és a Dešković család erődje.

A reneszánsz Žuvetić-kastély és Moro-palota mellett kihagyhatatlan Pučišća egyházi kincseinek megtekintése. A Szent György templomocskát a sárkánnyal harcoló szentet ábrázoló relief díszíti, a kissé távolabb található Szent Dujmó templom, melyet gazdagon díszített falai miatt valódi barokk gyöngyszemnek számít.

Kőbe vésett Pučišća

A kő és a kőfaragóművészet Brač-sziget hagyományos életmódjának könnyedén felismerhető szimbóluma. E tekintetben Pučišća a sziget legjelentősebb települése. A helység közelében három kőbánya is található, az itt bányászott kő számos épület és szobor alapanyaga, melyek közül a legismertebb a Fehér Ház az USA-ban. A kő megmunkálásának többszáz éves brači hagyományait kőfaragó iskola folytatja, mely egyike az Európában működő mindössze három ilyen iskolának. Itt olyan hagyományos ezközöket és technikákat használnak, melyek a reneszánsz kora óta változatlanok. Forrás:https://www.adriatic.hr/hu

Nagyon hangulatos kisváros

Hazafelé méteres hullámok voltak, nagyon élvezték a csajok.

Hétfőn autóztunk még jó kétszáz kilométert délre és meglátogattuk a csodás Dubrovnikot, amely a világ egyik leghíresebb turisztikai célpontja, ami főleg kivételes kulturális örökségének köszönhető. Az óvárost körülvevő monumentális, 2 km hosszú védőfal Dubrovnikot 1979-ben juttatta az UNESCO világörökségi listájára. Miután letettük a kocsit (egy vagyonért), bejártuk az óvárost, felmentünk lanovkával Srd hegy tetejére, a kilátóba, hogy onnan is megcsodáljuk a várost. Itt volt a legszigorúbb ellenőrzés az egész hét során, beszállás előtt lázat mértek, kötelező volt a maszk és a kezünket is lefertőtlenítették.

A szűk kis utcák, a sok víz, a galambok Velencét idézik.

A vár alatti strandon tervezük megvárni a naplementét, de időközben megérkeztek Omisba Kariék és inkább siettünk vissza, hogy még este találkozzunk velük.

Kedden a szálláshoz közeli strandon pancsoltunk egész nap, az öt gyerek remekül elvolt, mi is tudtunk beszélgetni. Ez volt az egyetlen nap, amikor felfújtuk nekik az összes gumivackot. Két láma, egy mopsz és Kari fagyija. Utána soha többet :-)

Szerdán ismét hajóra szálltunk, immár kilencen és elhajóztunk a gyönyörű Bolba. 

Mivel a hajóhoz voltunk kötve, olyan sok időnk nem volt és a lányok abból is egy órát a vízi játszóparkban töltöttek. Jól el is fáradtak estére a nagy kúszásban-mászásban.

Csütörtökön megnéztük Trogirt és Primostenen strandoltunk, ami nálam az abszolút kedvenc kategória.

Péntekre kevésbé mondtak jó időt, így oda terveztük a legkirándulósabb napunkat. Ellátogattunk a Biokovo Nemzeti Parkba, felmentünk a Szt. György csúcsra illetve megnéztük a nemrégiben átadott üvegpatkót. Ettől tartottunk a legjobban, hogy milyen lesz a mélység felett sétálni, de kiderült, hogy az oda vezető út sokkkal izgalmasabb. Horvátország legmagasabban fekvő aszfaltozott útja 23 km-en keresztül a csúcsig ( kb. 13 km-nél van a patkó), ahol egy autó fér el, olyan széles keskeny. Ha jönnek szemben valakinek le kell húzódni a helyenként kialakított beugrókban, izgalmas volt.

Úgy félúton jött szembe két ló, az egyik olyan kíváncsi volt, még az ablakon is benézett, a lányok nagy örömére.

A strandon délután kivételesen csak a késői ebédet költöttük el, senkinek nem volt kedve fürödni a hűvös szélben. Makarskában sétáltunk még egyet, de egyikünkre sem tett mély benyomást a város.

Szombaton tízkor pontban elhagytuk a szállást és strandoltunk még egyet a közeli strandon, mert még volt egy tartozásunk a gyerekek felé. 

Annyira élvezték, hogy ki sem akartak szállni, rögtön mentek volna még egyet.

Kezdett beborulni így kis olvasás és ebéd után elhagytuk a tengert.

Omisban még beszereztük az ajándékot a hazaiaknak és útra keltünk hazafelé.

A határon két autó volt előttünk, simán, két perc alatt hazai földön voltunk :-)

Igazán jó kis hét volt, kár lett volna kihagyni!