Szeretem az olyan futóeseményeket, amik a közelben vannak és a gyerekek is találnak maguknak megfelelő távot, így nem volt kétséges, hogy ott leszünk a Víz Világnapja alkalmából szervezett gátőrfutáson.
1,1 km volt a családi futás és 2,2 km a "verseny". Az összes gyerek lefutotta a az egy kört, nagyon büszke voltam rájuk, főleg Lilóra, aki betegen nyomta végig, ami valószínűleg nem volt túl okos ötlet, de nem akart kimaradni a programból.
Kilencre mentünk, átvettük a pólókat, majd lesétáltuk a távot, hogy tudjuk, merre kell majd menni. Anyuék jöttek tíz előtt, hogy vigyázzanak majd a csajokra, amíg mi futunk, Apu fényképezett is.
Az első kör után volt egy kis pihi a versenyig, ami nem igazán esett jól, mert kicsit lemerevedtem.
Dorka addig könyörgött/duzzogott, hogy végül magunkkal vittük a versenytávra is. 5:45 kilométert diktált az első körben, jól el is fáradt, így nem tiltakozott amikor féltávnál mondtuk neki, hogy szálljon ki.
Azért hazafelé még kiszállt velem a Vidinél az automatánál és onnan hazafutottunk. Szóval kb. három km volt a lábában és még nekiállt görkorizni. Igazi örökmozgó. Meg is ígértem neki, hogy augusztusban eljöhet velem az IronKids-re, addig meg edzünk :-)
Lilus csütörtök estére belázasodott, így pénteken kihagyta a sulit és a doktornőnél kezdtük a reggelt. Rendesen zörgött a tüdeje felett, keddig biztosan nem megy, akkor megyünk vissza kontrollra. Kapott antibiotikumot végre, most már talán kikeveredünk az egy hónapja tartó köhögésből. Nem tudom hány üveg köptetőt ettek már meg az utóbbi időben.
Délutánra Alma koncert jegyünk volt és mivel láztalan volt, elmerészkedtünk. Eredetileg Dorkával és Pannival táncházba mentünk volna utána, Lili meg haza Attilával pihenni, de végül belvárosi séta lett belőle.
A nyúl megtette első idei sétáját a kertben. Nem is igazán nevezném sétának, mert úgy rohant, hogy Liló lobogott utána a póráz végén. Igen viccesek voltak, jól szórakozott mindenki. A nyúl is, a gyerekek is, én is és még néhány arra járó, aki látta a mutatványt :-)
Miután kiélvezte a szabadságot, azért legelt is kicsit.
Végre kint lehet teregetni és lecseréltem a téli futócuccot is, mert már meleg volt. Elültettük az árvácskákat és alig lehet berángatni a lányokat délutánonként az udvarról.
A vasárnapi lovaglás is szép időben zajlott.
A nagyok ügyesek voltak, újra futószár szökevények lettek, Panka pedig úgy feszít a magasban, mintha mindig ezt csinálta volna :-)
Délután Lackót köszöntöttük, nagyon jól eljátszottak most a gyerekek. Érdekes volt, mert a múltkor meg alig szóltak egymáshoz.
Lilinek csütörtökön sportversenye lesz a suliban, Arak által szervezett három próba és beválogatták a hat fős csapatba az osztályból. Ha lehet, belógok megnézni :-)
Úgy elröppent, mintha nem is lett volna.
Kedden Pankához mentem fogadó órára, kicsit tartottam tőle, mert itthon a kedves kisasszony mostanában két szót használ leginkább, az egyik a NEM, a másik pedig a DE. Bár Erika néni mondta, hogy nincs vele semmi gond, csak az évi egy kötelezőt kell letudni, azért volt bennem egy kis nyugtalanság. Persze a Manci az óvodában tudja mi a rend, rakodik, imád kisinaskodni, szívesen vállal feladatot, egy középső csoportos mintaképe :-). Kicsit szégyenlős, ha szerepelni kell, de például a keddi Hetedhét Múzeumos foglalkozáson Márti néni szerint jobban betartotta a szabályokat, mint a nagyok. Úgyhogy minden rendben van vele. Andrissal továbbra is jókat játszanak, Márti néni mesélte, hogy valamelyik nap ültek a szőnyegen és Andris átkarolta a vállát. Kár, hogy nem láttam.
Délután a doktornőhöz is beugrottunk, Lilkónak laborbeutalóért és megnézettem Lilit és Pannit, mert még mindig köhögnek. Doktornő szerint tüdejük tiszta, torkuk szép, egyék az izlandi zuzmót esténként. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a házi vérvételt, hátha jobban viseli Lili, ha nem kell a kórházba mennie. Másnap reggelre ki is tudott jönni a nővérke suli előtt, így gyorsan túl estünk rajta. Lilkónak egy hangja nem sok annyi sem volt, ki is jelentette, hogy ezután csak itthon és csak ez a néni vehet tőle vért. Délután torna is volt, a nagyoknak meg előtte kosár a suliban. Emese jól megdolgoztatta őket, nagyon el is fáradtak estére.
A csütörtöki úszást a köhögősök miatt kihagytuk, jó lenne már visszaállni, mert nagyon régen voltunk, Dodónak meg kellene a háta miatt is.
Pénteken nekem suli volt, így Attila vitte Lilit Balatonfüredre egyedül. Szerencsére nem volt semmi gond, jól vették az akadályt. A doktornő szerint talán meg lehet fogni a hajhullást, erős most a haja. A frissen elkészült vérképet is vitték magukkal, nincs benne semmi vészes dolog hála az égnek, így talán a mandulaműtétet megússzuk.
Nekem szombaton délelőtt is suli volt, jövő héten megint vizsga, letudtuk az újabb negyven órát, túl vagyunk a tanfolyam felén, ami elég ijesztő.
Kettőre múzeumba mentünk a lányokkal, ezalatt Attila fallabdázott. Jól érezték magukat a csajok, egészen aktívak is voltak, főleg Panka, aki meglepően sokat mesélt az ovis ünnepségről. Rajzoltak lovat, huszárt és kardot, majd lovacskát készítettünk közösen, amit végül itthon fejeztünk be és most azzal alszanak :-)
Mennyi gyönyörű, fa mézesformája van a múzeumnak, a nyálam csorgattam a vitrin előtt, komolyan :-). Szívesen kipróbálnám őket!
Jövő héten boszorkányságok lesznek, sajnos, háromra Alma koncert jegyünk van, így nem fér bele, de ha tehetitek nézzétek meg, biztosan jó lesz.
Ma volt még az első Országfutás is, kilenc kilométert futottam ez alkalomból, ez volt a heti első futásom, mert egész héten fájt a lábam, nem mertem menni, de most szuper volt, szinte fájdalommentes, lehet, kellett egy kis pihenő.
Jól esett arra gondolni, hogy rajtam kívül hányan futnak még kis országunkban, hogy így ünnepeljék a március 15-ét. Ezért is szeretek futni, mert nem számít, hogy mennyit futunk és milyen gyorsan, kicsit egy család vagyunk. Mert bárki fut veled szemben, nem számít, hogy mennyi van előtte(d)/mögötte(d), de akkor is jár egy mosoly és ez jó érzés.
Hét közben a csajokkal is készültünk az ünnepre, lakást díszítettünk, lovacskát hajtogattunk és saját maguk varrták a kokárdájukat is.
Apropó kokárda. Ma az Aldiban vásároltunk késő délután és vásárlásonként járt egy ajándék kokárda. Lilivel és Pankával voltunk, mert Dodó kézimeccsre ment Anyuékkal. Aranyos volt a pénztáros, kettőt adott a lányoknak, mire Panka kissé felháborodottan: VAN ÁM MÉG EGY TESTVÉRÜNK! Naná, hogy kapott még egyet. :-) Rendes tesó!
A március 15-i előkészületekkel párhuzamosan zajlott a Víz Világnapi készülődés is, kicsit előbbre hozva egy pályázat miatt.
Neveztünk az I. Országos Gátőrfutásra is, így jövő vasárnap családilag veszünk részt futóeseményen :-)
A héten egy kis virágültetés is belefért, méltó helyet kaptak a nőnapi virágaink.
Az árvácskák és a muskátlik még várják a sorukat, a lányok nagyon lelkesek, választottak három csomag virágmagot is, alig tudják kivárni, hogy kicsit melegebb legyen az idő.
Lilivel versmondó versenyre készülünk, a verset megtanultunk, az még kérdéses, hogy el is meri-e mondani. Még gondolkodik rajta, nagyon szeretné, de rettenetesen izgul is, én meg nem szólok bele.
